A szemkamera működési elvének megértéséhez érdemes röviden kitérni a látás folyamatára:
A látás során szemünk nem folyamatos mozgást végez, hanem kis ugrásokat megtéve halad a feldolgozandó információkon, közben meg-megpihen. Ezek az állomások (pihenőhelyek) az úgynevezett fixációk, a fixációk közötti „ugrálás” pedig a szakkadikus szemmozgás. A szakkádok idején gyakorlatilag vakok vagyunk, a fixációk segítségével küld a szemünk feldolgozandó információkat az agyunk felé. (A szakkadikus szemmozgás segítségével hozza a szem a perifériás látás során észlelt vizuális ingert a foveára - az éleslátás területére -, így vagyunk képesek azokat feldolgozni.)
Egy-egy fixáció területe csekély – pusztán 1 fokos szögben vagyunk képesek élesen látni – ezért egy-egy vizuális inger feldolgozásához – annak különböző paramétereitől függően – több fixáció is szükséges. Egy-egy fixáció időtartama kb. 200-600 ms közötti értéket vesz fel.
A szemkamerás mérések megkezdéséhez rövid, néhány másodperces kalibrációs folyamatra van szükség. A kamera az emberi szem számára láthatatlan infravörös fénnyel világítja meg a pupillát, majd a szaruhártyán keletkező visszatükröződési pont és a pupillacentrum közé húzható vektort méri meg képelemző szenzorok segítségével. További, trigonometrikus számításokkal követhetővé válik a szem mozgása, a szemkamera képes mind a fixációkat mind a szakkádokat azonosítani, grafikusan szemléltetni.
Egy majdani posztban (esetleg posztokban) részletesen kitérünk a szemkamerához tartozó szoftver biztosította elemzési lehetőségekre.
