Két fő szemkameratípust használnak napjainkban főként, a mobil és a remote eyetracking rendszereket.
A mobil rendszerek nagy előnye a mérésben résztvevők szabad mozgásának lehetősége. A rendszer fejre erősített (elérhető már szemüvegbe épített megoldás is), két kamerából áll: az egyik a látómezőt rögzíti, míg a másik az alany szemmozgását veszi fel. A szerkezet nagy előnye, hogy gyakorlatilag bármi vizsgálható az alkalmazásával (az utcai óriásplakátoktól kezdve hirdetéseken át a bolti polcelrendezésekig), azonban előnyéből fakadnak a hátrányai is: a fejen rögzített, a tesztalany számára sok esetben zavaró a viselése, így nem biztosít természetes megfigyelési lehetőséget. 
Másik hátránya, hogy mivel nem rögzített (és nem egységes) a tesztelt koncepció, plakát, polc, stb., emiatt jellemzően nincs lehetőség automatikus statisztikai elemzések elvégzésére: a szükséges összesítések manuálisan állíthatók össze – ez rendkívül munkaigényes feladat, illetve negatív kihatással lehet a pontosságra is.
A remote eyetracking rendszerek ma már jellemzően monitorba épített szemkamerát takarnak, a tesztelt alany és a kamera így nincsenek fizikai kontaktusban, a mérés így kényelmesebb, természetesebb – a használt infravörös fénynek köszönhetően nem észlelhető a mérés folyamata, a szituáció a résztvevő számára teljesen megegyezik egy normál számítógép-használat jellemzőivel. A modern berendezések már lehetővé teszik a fej mérés közbeni mozgatását is (természetesen csak bizonyos határok között, a kamera „hatótávolsága” jelentette képzeletbeli dobozban – „tracking box”).
E rendszerek nagy előnye még, hogy a tesztelt kép/weblap/reklámfilm/stb. rögzített, így az eredmények – megfelelő szoftver megléte esetén – automatikusan, statisztikai alapon is összesíthetők, sok szemléletes grafikai és számszaki elemzési lehetőség áll rendelkezésre az adatok kiértékeléséhez.
